Nem szeretjük a szót: „fogyatékosság”. Kellemetlen emlékeket, érzelmeket kelt bennünk, és még ma is sokszor azokra az embertársainkra gondolunk, akik értelmi, szellemi képességeikben váltak korlátozottá. A „fogyatékosság” a világ tetszőleges országának bármely népességcsoportjában előforduló nagyszámú különböző funkcionális korlátozottság összefoglaló elnevezése. A „fogyatékosság” kifejezés egyfajta hiányt jelent, a vak, a siket, a kerekesszékben ülő ember testében.

Nem szeretjük a szót: „fogyatékosság”. Kellemetlen emlékeket, érzelmeket kelt bennünk, és még ma is sokszor azokra az embertársainkra gondolunk, akik értelmi, szellemi képességeikben váltak korlátozottá.

A „fogyatékosság” a világ tetszőleges országának bármely népességcsoportjában előforduló nagyszámú különböző funkcionális korlátozottság összefoglaló elnevezése. A „fogyatékosság” kifejezés egyfajta hiányt jelent, a vak, a siket, a kerekesszékben ülő ember testében.

A fogyatékosság okozója lehet fizikai, értelmi vagy érzékszervi károsodás, egészségi állapot vagy lelki betegség. Ezek a károsodások, ezen állapotok vagy betegségek lehetnek állandó vagy átmeneti természetűek.

Az ember, miután sokirányú funkcióvesztéssel kénytelen együtt élni, a társadalomban, az emberi közösségekben is hiánnyal él. Nem képes maradéktalanul betölteni azokat az emberi szerepeket, funkciókat, amelyeket egyébként az emberek betöltenek: pl. nem tud tanulmányokat folytatni, munkát vállalni, közlekedni, családot alapítani, sportolni, színházba, moziba járni stb., tehát hátrányos helyzetbe kerül. A „hátrányos helyzet” fogalom a közösség életében a másokkal egyenlő szintű részvétel lehetőségének elvesztését vagy korlátozottságát jelenti. A fogyatékos emberek és környezetük szembenállását írja le, olyan hiányosságokra hívja fel a figyelmet (pl. információközlés, kommunikáció és oktatás), amelyek megakadályozzák a fogyatékossággal élő embereket az egyenlő részvételben.

Fogyatékossággal élni kedvezőtlen. Sokszor úgy érzi az ember, hogy egy gödörbe került, amelyből nem képes egyedül kiszabadulni. A kiszabadulás, a gödörből kijutás nem más, mint a rehabilitáció.

A „rehabilitáció” fogalma arra a folyamatra utal, amelyben a fogyatékossággal élő embereket képessé teszik arra, hogy elérjék és fenntartsák optimális fizikai, érzékszervi, értelmi, pszichiátriai, illetve társadalmi funkciószintjüket, így pl. ellátják őket azokkal az eszközökkel, amelyekkel magasabb fokú függetlenséget érhetnek el. A rehabilitáció az érintett személy, a fogyatékossággal élő ember megmaradt, a károsodással nem érintett funkcióit veszi alapul. És alapul veszi az ő akarását is sorsa jobbítására. A rehabilitáció során a megmaradt képességek kifejlesztődnek és olyan külső feltételek teremtődnek, ahol e képességeket lehet használni.

A rehabilitáció folyamatában az ember egyre többre lesz képes. Károsodása és fogyatékossága ellenére egyre csökken helyzetének hátrányos volta. Közelít az ép emberek életviteléhez az életvitele. Egyre kevésbé lesz kiszolgáltatott, egyre inkább a maga urává válik.

Rehabilitáció az is, amikor az elért rehabilitációs eredmények megőrzésére teszünk erőfeszítéseket. Minden érintett ember esetében máshol húzódik az a határ, ameddig szükséges és érdemes rehabilitációs erőfeszítéseket tenni anélkül, hogy azok öncélúvá válnának. Ezen a határon túl a rehabilitációs folyamatban le nem küzdhető hátrányok kiegyenlítésére kell, hogy sor kerüljön. A különböző irányú rehabilitációs tevékenység akkor sikeres, ha az érintett ember, mint a társadalom tagja, „működőképessé” válik, és be tudja tölteni a szokásoshoz hasonlóan társadalmi szerepeit.

Az „esélyegyenlőség biztosítása” azt a folyamatot jelenti, amely által a társadalom különböző rendszerei és a környezet, így a szolgáltatások, tevékenységek, információk és a dokumentációk mindenki, de különösen a fogyatékossággal élő emberek számára hozzáférhetővé válnak. A fogyatékossággal élő emberek a társadalom tagjai, és joguk van helyi közösségük keretein belül maradni. Meg kell kapniuk a kellő támogatást az oktatás, az egészségügy, a foglalkoztatás és a szociális szolgáltatások hétköznapi struktúráiban.

Amint a fogyatékossággal élő emberek egyenlő jogokat kapnak, egyenlő kötelezettségek is hárulnak rájuk. Az esélyegyenlőség biztosítása folyamatának részeként meg kell adni a kellő segítséget a fogyatékossággal élő embereknek, hogy vállalhassák a teljes körű felelősséget a társadalom tagjaiként.

 Összefoglalva, a fogyatékossággal élő emberek állapotukból fakadó érdeke a szociális biztonság, a rehabilitáció, önálló, aktív életvitel, részvétel az emberi közösségek életében, valamint az emberi és állampolgári jogok érvényesülése. A tartós, gyógyíthatatlan beteg gondozása az egész családra rendkívüli testi, lelki, anyagi terhet ró, melyet csak pozitív világnézettel, szakemberek, rokonok, barátok segítségével lehet viselni.

KELL Alapítvány

Sátoraljaújhely, Pataki u. 37/a

Telefon: +36 (20) 434-6401, +36 (47) 321-643   E-mail: kosztyuadam@gmail.com

Honlap: www.2004kosztyuadam.hu