„ A fogyatékos gyerek nem fogyatékos. Más. Másnak örül, mástól boldog, de épp úgy örülhet, és boldog lehet ő is, mint a „normális” gyerek. S egy boldogtalan családban éppen olyan boldogtalan ő is, mint a család „egészséges” tagjai ”

„ A fogyatékos gyerek nem fogyatékos. Más. Másnak örül, mástól boldog, de épp úgy örülhet, és boldog lehet ő is, mint a „normális” gyerek. S egy boldogtalan családban éppen olyan boldogtalan ő is, mint a család „egészséges” tagjai ”

 Amikor egy család gyermeket vár, akkor gondolatban már vele együtt – akire még csak vár – építi a közös jövőt. Szép lesz, egészséges, okos, kedves, jóságos, ügyes, esetleg világraszóló karriert fut be, és mindenki szeretni fogja.

Aztán a döbbenet, az indulat és a düh vegyes érzelmeit, a tehetetlenség állapotát élik át a szülők, amikor elsőként szembesülnek azzal a ténnyel, hogy gyermekük fogyatékos, vagyis eltérő képességekkel születik a világra, esetleg ez 2-3 évvel később derül ki. Az ilyen helyzetbe kerülő ember, olyan negatív stressz helyzetet él át, amire még nem volt mintája és nem is tudta volna elképzelni. A trauma bekövetkeztével a családok gondolkodása, érzelmei, és viselkedése a normálistól eltér, irracionálissá válik. Krízisbe kerül a család.

Elszigetelődnek az környezetüktől, a sokk hatására magukba fordulnak, és legszívesebben elbújnának gyermekükkel, családjukkal együtt a világ elől. A szülők igazságtalannak tartják a történteket, életük bizonytalanságban telik. Azonban a környezet segítségével el lehet érni, hogy a szülő belenyugodjon gyermeke állapotába, elfogadja azt és együtt éljen vele.

Figyelmességgel, türelemmel, érdeklődéssel, engedve, hogy kibeszéljék problémáikat, kérdéseiket nagyon sokat segíthet a környezet ezeknek a családoknak. A harmonikus családi élethez szükséges, hogy a család időt adjon magának a feldolgozásra, mert ez nem megy egyik pillanatról a másikra. A különböző családtagok más tempóban, más ritmusban, és akár más kifejezésmóddal reagálhatnak erre, de mindenkiben végigmegy ez a folyamat valamilyen formában. Természetes, ha olyan érzések jelennek meg, mint a düh, a félelem, a kétségbeesés, a szomorúság, a bűntudat stb. Fontos ezeket az érzéseket megélni, felfedezni, mert anélkül nem lehet továbblépni. Hiszen ha nem vesznek róluk tudomást, attól még befolyásolni fogják, csak nem a várt módon. Az átdolgozásukkal azonban képesek lehetnek az elengedésére. A legvégén a szülő képes eljutni az elfogadásba, sikerül elfogadni, hogy gyermeke sérült, most az Ő gondozása a legfontosabb feladata, és ebben reális megoldásokat, segítőket keres.

Idővel megváltozik a család, megváltozik életszemléletük, elfogadásuk, toleranciájuk. A fogyatékkal, a mássággal élő családok nem skatulyázzák be az embereket, nyitottabbak a világra, jobban tudatosul bennük, hogy amíg valaki nem sérti a jogot, vagy nem akadályozza mások érvényesülését, addig nem szabad korlátozni senkit. És kialakul az a paradox helyzet, hogy a mássággal élő családok segítenek az átlag, a normál életet élőknek, pontosan azért, hogy képesek legyenek megérteni a mássággal élőket.

 Tudnunk kell, hogy a különféle akadályozottsággal élők boldogok. Lelkileg gazdagok, az akadályozottság egészen más irányba terelte figyelmüket, mint a tébolyult, egymással versenyző emberekét. Az akadályozottságok miatt egészen újszerű erőfeszítésekre kényszerülnek, és ezáltal felfedezik belső erőtartalékaikat, más szépségekre figyelnek.

 Mindenkinek el kell azon gondolkodni, hogy ő is kerülhet „más” helyzetbe, hiszen sokan kerülnek is (vírusos fertőzés, későbbi életkorban jelentkező veleszületett rendellenesség, autóimmun betegség, baleset)  és akkor vajon mit érezne, milyen érzés lenne, ha kirekesztenék őt.

KELL Alapítvány

Sátoraljaújhely, Pataki u. 37/a

Telefon: +36 (20) 434-6401, +36 (47) 321-643   E-mail: kosztyuadam@gmail.com

Honlap: www.2004kosztyuadam.hu