Minden nő és férfi természetes vágya, hogy amikor elérkezik az ideje, egészséges gyermeke szülessen, akit a lehető legtovább, a lehető legoptimálisabb módon terelget az önálló, felnőtt élet felé. A vágy tehát mindenkiben azonos, ám a beteljesülés sajnos nem minden esetben adatik meg.
Minden nő és férfi természetes vágya, hogy amikor elérkezik az ideje, egészséges gyermeke szülessen, akit a lehető legtovább, a lehető legoptimálisabb módon terelget az önálló, felnőtt élet felé. A vágy tehát mindenkiben azonos, ám a beteljesülés sajnos nem minden esetben adatik meg.
A közlés vagy felismerés, az első pillanat, amikor szembesülünk a ténnyel, hogy gyermekünk sérült, megingathatja a család egyensúlyát. A család felkészületlenül találja magát ebben a helyzetben, amit még súlyosbít a magányosság érzése. Az anya viselkedését általában az anyai ösztönök határozzák meg, az apa viszont legtöbb esetben fogyatékosnak, sőt bűnösnek érzi magát, mert nem tudta megvédeni családját. Összeomlanak az álmok, a beteg gyermeket kudarcként éli meg az apa. El kellene végeznie a képzeletbeli, egészséges gyermek elvesztésének gyászmunkáját. Sokan azonban nem végzik el ezt a munkát, a munkába menekülnek, vagy elhagyják az otthonukat, ami még inkább erősíti a bűntudatukat.
A sérült gyermek születése sebezhetőbbé teszi a családot. A leggyakrabban az anya marad, az apa megy. Az apa, aki elmegy nem automatikusan szökevény. Egyes apák képtelenek fájdalmukat kifejezni. Tény, hogy minél kevesebb pénzből gazdálkodik egy sérült gyereket nevelő család, annál nagyobb az esélye annak, hogy az apa elmenekül. Ennek oka az apai szereppel való azonosulásban rejtőzik. Minél több mindent képes megadni egy férfi a beteg gyereknek, annál inkább képes elfogadni a helyzetet. Egyféle sikert él meg, hatékonynak érzi magát akkor, amikor finanszírozni tudja a gyermek fejlesztését. Szerepet, feladatot vállal, amit jól végez el. Szükség van rá, és ő jól is teljesít. Az anyagi nehézségek viszont kiölik a kezdeményező készséget a férfiakból, értéktelennek érzi magát, aki se a családon belüli konkrét helyzetekben nem tud kiteljesedni, se társadalmi területen, hiszen úgy érzi, képtelen gondoskodni beteg gyermekéről. Sok férfi úgy véli, a társadalom el is ítéli őt ezért a tehetetlenségért. Hát inkább elmenekül, de menekülése se teszi boldoggá, és vesszőfutásként éli meg távollétét a családjától. Az apák, akik maradnak, esetleg megpróbálnak nem tudomást venni gyermekük fogyatékosságáról vagy intellektuálisan közelítenek: keresik a bűnöst vagy könyvtárakban kutakodnak.
Sok esetben a kialakult helyzet okozói maguk az anyák. Az anya túlvédő magatartást tanúsít, csak önmagát tartja alkalmasnak a sérült gyermek körüli feladatok ellátására, szinte rátelepszik gyermekére, és azt kizárólagos tulajdonának tekinti. Az egyetlen szerep, amit az anya meghagy az apa számára, az a családfenntartás. Ezzel az apa megfosztódik az apaságtól, a tevékenysége a külvilágra koncentrálódik és megelégszik azzal, hogy õ biztosítja az anyagi hátteret a család számára. Az apának, aki főleg a családon kívül él, nincs alkalma megismerni a gyermekét és kapcsolatot építeni vele. Tétován lépnek fizikai és érzelmi kontaktusba sérült gyermekükkel, aki idegennek tűnik számukra. Az apa retteg, hogy kárt okoz a gyermekben. Inkább kikerüli a fizikai kontaktust. Az apának meg kell adni a lehetőséget arra, hogy apa lehessen gyermeke mellett. Mert a sérült gyermek is gyermek, az apa pedig Apa…
Kulcsfontosságú, hogy az anya ne kezelje se idegenként, se ellenségként gyermeke édesapját, akkor se, ha marad az apa, akkor se, ha végül mégis elmegy. Amíg lehetőség van kommunikációra, próbálják meg a szülők – akár szakember segítségével – valós érzéseiket, félelmeiket, aggályaikat, sérelmeiket megosztani a másikkal. Néha nem is megy másként a feldolgozás, csakis terápiás eszközökkel, hiszen egy beteg gyermek születése esetén mindenki sérül, nem csak a szülők, sokszor a már meglévő, egészségesen született gyermek is. A szülő keressen egy szakembert, akinek beszélhet, mert nagyon nehéz ebből a helyzetből egyedül kimászni. Sajnos a szülők nehezen teszik meg ezt a lépést, hiszen a helyzet egyik tünete éppen az a meggyőződés, hogy senki nem értheti meg őket. Mégis szükség van segítségre, hogy a szülők felül tudjanak emelkedni narcisztikus fájdalmukon és azonosulási pontokat találni gyermekükkel, társukkal.
KELL Alapítvány
Sátoraljaújhely, Pataki u. 37/a
Telefon: +36 (20) 434-6401, +36 (47) 321-643 E-mail: kosztyuadam@gmail.com
Honlap: www.2004kosztyuadam.hu
