Ahhoz, hogy megtaláljuk az embereket összekötő mély kapcsot, el kell gondolkodnunk azon, hogy mit jelent saját gyökereink megtalálása. Először is önmagunkat kell megtalálnunk, azaz meg kell ismernünk önmagunkat, időt kell szánnunk arra, hogy elgondolkozzunk arról, kik is vagyunk valójában. Az első kérdés, amit mindenkinek saját magának kell megválaszolnia: Ki vagyok én? Aztán: Milyen vagyok én?

Ahhoz, hogy megtaláljuk az embereket összekötő mély kapcsot, el kell gondolkodnunk azon, hogy mit jelent saját gyökereink megtalálása. Először is önmagunkat kell megtalálnunk, azaz meg kell ismernünk önmagunkat, időt kell szánnunk arra, hogy elgondolkozzunk arról, kik is vagyunk valójában. Az első kérdés, amit mindenkinek saját magának kell megválaszolnia: Ki vagyok én? Aztán: Milyen vagyok én?

Az önismeret arra irányul, hogy ezeket a kérdéseket minél alaposabban meg tudjuk válaszolni. Személyiségünkkel kapcsolatos tudásunk gyarapításával, szélesítésével ugyanis elősegítjük az emberi kapcsolatokban, így magában az életben való pozitív forgolódásunkat. Az önismeret azt jelenti, hogy áttekintésünk van a saját személyiségünk összetevőiről, határairól és lehetőségeiről. Betekintésünk van viselkedésünk mozgató rugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, helyesen ítéljük meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepünket, hatásunkat. Tudnunk kell milyen adottságaink, képességeink vannak, mik a céljaink, milyen az akaraterőnk, kitartásunk. Milyen élmények, történések alakították ki jelenlegi viszonyulásainkat, érzéseinket, honnan erednek és mire irányulnak indítékaink, vágyaink, viselkedésünk mennyire van összhangban szándékainkkal, céljainkkal. Hogyan tudok megfelelni az irányomban támasztott követelményeknek és elvárásoknak, milyen hatást váltok ki másokból, hogyan látnak engem mások, mennyire egyezik az a kép, amit mások rólam alkotnak, azzal, amit én önmagamról kialakítottam.

Az önértékelés pozitívvá, vagy negatívvá válása alapvetően a szülők nevelésének hatásától függ. A szeretetteljes családi légkör általában pozitív önértékelést vált ki a gyermekben. Ezek a gyermekek bár kevésbé veszik észre saját negatív tulajdonságaikat és nem nagyon érzékenyek a külső visszajelzésekkel szemben, de jó viszonyra törekszenek környezetükkel, a konfliktusokat hajlamosak elsimítani, képesek jól beilleszkedni a közösségbe.

Ezzel szemben a feszült légkörű, türelmetlen, követelőző családban, ahol kihangsúlyozzák a hibákat, negatív önértékelés alakul ki. Itt jellemző a gyermekre a saját negatív tulajdonság felnagyítása, az ingerlékenység, az érzékenység a környezet negatív jelzéseire. Ezek a gyermekek védekezésre-támadásra készek, nehezebben alkalmazkodnak, és ha pozitív visszajelzést kapnak, akkor a véleményt adó személy jelentőségét, hitelességét kétségbe vonják.

Az „Énkép” az ember elképzelése saját magáról. A gyerekkor során, a környezet (elsősorban közvetlen) visszajelzéseiből, értékeléseiből alakul ki. Később már a tágabb környezet visszajelzései is formálják. Az énkép mégsem formálódik az egész élet során. Lehet pozitív, negatív, illetve merev (ellenálló), befogadó (változó) is. Amikor az énkép állandóvá válik a személyiségre vonatkozó újabb felismerések ellenállást válthatnak ki, az ellentmondó információkat elrejti, eltitkolja, vagy kirekeszti. Ekkor az énkép törekvései ellentétessé válnak az önismeret törekvéseivel. A személy állandóan „válogat” társas kapcsolataiban, hogy az önmagáról kialakított képet fenntarthassa. Akinek túlzottan magas az önértékelése bűnbakot keres, áthárítja a felelősséget. Ezzel ellentétben a befogadó énképű emberek elfogadják, feldolgozzák az énképnek ellentmondó információkat, jól alkalmazkodnak, és képesek a változásra.

Az önismeret szerzés legfontosabb forrása a többi ember, elsősorban azok, akik közel állnak hozzánk, fontosak nekünk. Nem csak a szavakkal kifejezett vélemény a fontos, hanem a hozzá tartozó metakommunikáció (bólintás, mosoly, tekintet, stb.) is, és az, hogy ezeket a jeleket az ember helyesen értelmezze. Ugyanakkor az önismeretszerzést nehezíti, hogy gyakran az emberek bármilyen oknál fogva (érdek, félelem, tapintat, stb.) is, de túlértékelik a jó tulajdonságokat, és alul értékelik a rosszakat. Ugyanakkor fölérendelt helyzetben gyakran elhamarkodott negatív véleményt közölnek. A gyermekkori kapcsolatokban is igen gyakori a kíméletlen, kegyetlen kritika. A másik gyerektől kapott őszinteség, nem önismereti folyamatot indít el, hanem erős ellenállást, védekezést vált ki, esetleg agresszióba torkollik.

Az önismeret szerzés hatékony eszköze az önmegfigyelés is, hiszen szükségünk van a belülről jövő jelzéseinkre is. Az önmegfigyelés lehet esetenkénti, és rendszeres. Az esetenkénti lehet egy-egy helyzet felmérése, a rendszeres lehet feljegyzések készítése, napló írása.

Bizonyos helyzetekben, amikor a körülmények, az egyén iránti elvárások, feladatok jelentősen megváltoznak, az ember énképe nem illeszkedik az új elvárásokhoz. Ilyenkor esetleg hatékony lehet megfelelő szakember felkeresése.

KELL Alapítvány

Sátoraljaújhely, Pataki u. 37/a

Telefon: +36 (20) 434-6401, +36 (47) 321-643   E-mail: kosztyuadam@gmail.com

Honlap: www.2004kosztyuadam.hu