Az öngyilkossági kísérletek jelentős része ún. segélykiáltás (cry for help), azaz jelzés a környezet felé.
„…öngyilkos álmod mások álmodják neked,
jó volna látnod a holnapot, de te ma nem akarsz élni”
(Kovács Ákos: Szívsebész)
Az öngyilkossági kísérletek jelentős része ún. segélykiáltás (cry for help), azaz jelzés a környezet felé.
A “cry for help” jelenség, a később öngyilkosságot elkövető személy vívódását, ambivalens érzéseit tükrözi, egyfajta burkolt segélykiáltás, melyet ha tudunk meghallani, akár tragédia előzhető meg. Az öngyilkosságra készülők 75-80 százaléka beszél előtte tettéről. A meghalási szándék kifejezése egyben segélykérést is jelent. Azt a vágyat fejezi ki, hogy a másik fél felismerje a jelzés mögötti elkeseredést és reagáljon arra.
A közlésnek több módja van, sokszor nyílt, direkt módon jelzik, van hogy tréfálkozva, van hogy csak álmokban vagy testbeszédben nyilvánul meg. Jelzés értékű a gondolati, érzelmi és kapcsolati beszűkülés, az agresszó-levezetés gátlása, ezáltal az agresszió önmaga felé irányulása, és az öngyilkossági fantáziák, esetleg konkrét terv. A búcsúlevél (levélvázlatok) írása, a tett elkövetéséhez való kellékek összeszedése (pl. gyógyszerek gyűjtögetése), halállal kapcsolatos gondolatok sűrűsödő felbukkanása a gondolkozásban mind olyan jelek, melyek figyelmeztethetnek a közelgő bajra.
Az öngyilkosságra koncentráló személy védelme hasonló a krízis állapot kezelésével. Az öngyilkossági kísérlet elkövetése, mint potenciális krízisállapot, egyértelmű ok a pszichiátriai vizsgálatra, sőt a fekvőosztályos kezelésre.
Akár első, akár sokadik kísérlet, nem szabad elbagatellizálni a történteket, különösen ha a beteggel nem beszélhetők meg őszintén a történtek, és pláne ha nem megnyugtató a beteg öngyilkosságról lemondó szándéka.
Sajnos az öngyilkossággal szembeni előítéletek miatt – 1. „Aki beszél róla, az nem követi el.” Valójában sokszor nem veszik észre a segélykiáltást. 2. „Aki öngyilkos akar lenni, az nem kísérletezik, hanem komolyan teszi meg”. Az öngyilkossági kísérlet potenciálisan életveszélyes, és a kísérletet elkövetettek 10-30 százaléka később valóban öngyilkos lesz. 3. „Aki egyszer öngyilkosságot kísérel meg, az mindig veszélyeztetett marad”. Valójában sokan örülnek, hogy megmentették őket, mert tettük elkövetésekor krízisállapotban vannak – sok család szégyelli a hozzátartozójuk tettét, és a kórházból való mihamarabbi hazavitelt erőlteti, ám a kezeletlenül maradt, és így megoldatlan probléma, gyakran válik rövid időn belül újabb suicid kísérlet forrásává.
Az idő nagyon fontos tényező a “továbblépésben”, de az is számít, hogy mi történik abban a periódusban.
A legtöbben, akik valaha a saját életük kioltásán gondolkodtak, most örülnek, hogy élhetnek. Azt mondják, nem igazán akarták az életüket befejezni – csak meg akarták szüntetni a fájdalmat.
A legfontosabb lépés az, hogy valakivel beszéljenek. Akiket öngyilkossági gondolatok foglalkoztatnak, ne egyedül próbálják megoldani a problémájukat. AZONNAL segítséget kell keresniük. Beszéljen egy családtaggal vagy baráttal, keressen fel orvost, de vannak, akik könnyebben nyílnak meg idegeneknek. A brefriender szervezetnek világszerte mindenhol megtalálhatók a központjai, ahol a meghallgatásra kiképzett önkénteseink segíthetnek.
Amit bárki megtehet, hogy a veszélyeztetett embertársa felé fordul, megértéssel, együttérzéssel. Szükség szerint a hozzátartozókat be kell vonni, vagy professzionális lelki segítőhöz irányítani, kísérni az öngyilkossági veszélynek kitett személyt.
A megelőzés komplex feladatot jelent, túlmutat az egészségügy határain. Az öngyilkosság prevenciója már gyermekkorban kezdődik, azzal, hogy az egészséges pszichés fejlődést és megküzdési módokat támogatjuk.
Így legnagyobb szerepe a szülőknek, nevelőknek, pedagógusoknak van. Későbbiekben is a család, a szociális környezet (barátok, munkatársak) lehet segítségére a krízisbe került személynek.
KELL Alapítvány
Sátoraljaújhely, Pataki u. 37/a
Telefon: +36 (20) 434-6401, +36 (47) 321-643 E-mail: kosztyuadam@gmail.com
Honlap: www.2004kosztyuadam.hu
